Az Országház bársonyszékeit tizenhat éve bitorló politikai elit ugyan annak a karmesternek kell, hogy megfeleljen, csak a megszólaltatott hangszerek különböznek. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF, idegen szívű, határokon túlról átnyúló táplálói, a látszategyensúly érdekében létrehoztak még egy alattomos torzszülöttet. Ennek azt a feladatot szánták, hogy megtévesszék, és maguk mellé állítsák a hazájukhoz és nemzetükhöz hű honfitársainkat, elhitessék velük, hogy egyedül csak ők képesek ezt a réteget szolgálni és irányítani. Ha egy a vezér, könnyen lehet kezelni a nemzeti öntudatot (Egy a tábor egy a zászló).

Azután nekiláttak a többi jobb oldali párt beolvasztásához vagy jelentéktelenné zsugorításához. Akik nem voltak hajlandóak integrálódni azokra az antiszemita, rasszista, szélsőséges jelzőket aggatták, természetesen a többi húsos fazék közelébe jutott erő hathatós segítségével.

Hatalmas pofon volt az ébredező nemzeti oldalnak, amikor a radikális jobb szerepében tetszelgő SZDSZ összebútorozott az általuk folyamatosan kritizált MSZMP-vel.
A rendszerváltásnak hazudott időszakban az összes,  MSZMP-ben vezető szerepet betöltött ma is jól ismert beszari komcsi, reszkető lábbakkal és becsomagolt bőröndökkel várta az akkor még számára bizonytalan jövőt.

Azonban nem kellett túl hosszú ideig remegniük, mert hamarosan megérkezett az áljobb segítsége, és nemsokára visszakerülhettek szekrényeikbe az előre becsomagolt túlélő készletek, majd a pofátlanság elindult, csúcsot hódítani.

Gondoljuk csak el, milyen sikert hozott volna a következő gondolat, ha bal oldalról hangzik el:   NINCS SZÜKSÉG A BOSZORKÁNYÜLDÖZÉSRE. Ha viszont „jobbról” hangzik el  ugyanez,  könnyedén leszerelhetőek a forrófejű kétkedők. Arról a jobb oldalról amelynek ármánykodását még csak kevesek látták, és ez a néhány látó nem volt képes felnyitni a még gyakorlatlan, diktatúrában felnőtt jobb sorsra érdemes társadalom széles rétegeinek  szemét.

Mára azonban megrepedezett a csillogóra festett máz és itt-ott feltűnik az eredeti sátáni portré. Emlékezzünk vissza Martonyi János izraeli útjára, mikor magát gerincétől megfosztva porban csúszva bizonygatta a FIDESZ hozzájuk való hűségét oly annyira, hogy pártját ZSIDESZ néven emlegette feljebbvalóinak. Taszító az ellenzék, idegeneket kiszolgáló, lelkesen holokausztozó, bátor honfitársainkat le csürhéző, álmagyar, ma már az MVSZ-t is fojtogató igazi arca.

Sajnos bizonyos szempontokból az álruhában pózoló „védelmezőink” nagyobb csapást mérnek ránk mint jól látható ellenségeink. A FIDESZ ügyes szónokai révén képes volt maga köré gyűjteni a globalista, kommunista népnyúzóktól elforduló honfitársainkat, majd alattomos módon magára hagyta őket. Nevetséges semmit sem érő baromságokkal próbálta a kétkedőknek bizonygatni bátor kiállását.

Nézzük csak mi lett az eredménye a Gyurcsánynak szegezett ultimátumnak? Ferkó eltakarodott, vagy csak a médiákat látta el témával  az „ellenzék”? Azt ígérték addig tüntetnek folyamatosan míg Gyurcsány el nem takarodik. Így tettek?

A mai napig ki-be csoszognak az ülésteremből, ha a miniszterelnöki címet bitorló alak megszólal. Eredmény? Ígéretükhöz híven megvédték-e a politikai üldözötteket? Egy szót sem emeltek értük, sőt garázda csőcseléknek titulálták Őket. Kizárólag csak civil szerveződésű csoportok védték a magára hagyott honfitársainkat.

És mi lett a „bátor” kordonbontás eredménye? Csak nem az, hogy néhány óra múlva visszaállították a rácsokat? Pedig azt ígérték, ha visszakerülnek a ketrecek azokat újból és újból elbontják. Megtörtént?

A KISZ-ből kimászó díszmagyar Kövér azzal próbálta felpiszkálni a kedélyeket, hogy csak a nép képes elkergetni megnyomorítóit. Ők sajnos nem vehetnek részt ebben, mert a csalással, hazugsággal hatalomra kerülő rezsim eltakarítása, nem törvényes, alkotmányellenes. De, ha a nép ezt megteszi, hálából ők szívesen elfoglalják majd a bársonyszékek

Egyik kormányellenes megmozdulást sem segítették, csak kisiklatásában, elnyomásában voltak hangosak, annak ellenére, hogy folyamatos kormányváltásról szónokoltak.

Mit ért el az önkormányzati választások után győzelmi mámorban fetrengő ellenzék, és hány szerencsetélen megtévesztett éljenezte őket és tapsikolt a semminek?

Sikerült-e egyetlen egy iskolát, kórházat vagy munkahelyet megmenteniük? Vagy ez eszük ágában sem volt?

Aljas módon megpróbálják ellehetetleníteni az MVSZ-t, mert valójában nem sok jóra számíthatnak gazdáiktól, ha hibájukból meglebben a nemzeti összefogás szele. Valójában a parlamentben pénzünkön tivornyázók, értékeinket elkótyavetyélők érdekei teljes mértékben megegyeznek.

Soha semmilyen körülmények között sem fogják megengedni, hogy bárki is bekerüljön álnok soraikba! Ha úgy érzik ég a lábuk alatt a talaj mindig megpróbálják közösen megmenteni az ”alkotmányos rendet” és meg fogják védeni egymást, hiszen a  megszerzett koncot egyik sem fogja önként elengedni.

Irigylésre méltóan könnyű a helyzetük egy ilyen folyamatosan nyírható, birkák lakta országban mint a mienk. A 16 éve működő, Országház nevű színházban a Nemszeretlek c. előadással a gondolkodásra is lusta, sajnos még nagy létszámú tömegeknek még mindig tudnak élvezetet nyújtó előadást tartani. 

 A Magyar Parlamentben nem demokratikusan  működő kormányzó és ellenzéki pártok vigyázzák a hazát, hanem egy, sem Istent, sem embert nem becsülő, globalista hatalmaknak megfelelni kívánó élősdi, lelkiismeretükről leválasztott gonosz, csorda.

                                               „Isten áldja meg a magyart,

                                                 tartson neve míg a föld tart”

B.L.