Az egyik kedvenc témám az Aero Vodochody és a cég legújabb kiképző, könnyű támadó repülőgépe az L-39NG vagy Skyfox. Miért? Mert ez a repülőgépgyár magyar tulajdonban van ( még! – sajnos élezik a kést rá külföldről és itthonról is.. ) és a magyar haderő is alkalmazza a legújabb repülőgépét, egyelőre kiképző konfigurációban. Ennek stratégiai jelentőségéről méltatlanul kevés szó esik, pedig a gyár jelentősége a szomszédban zajló drónháború tükrében folyamatosan nő. Erről, a vétel körülményeiről és a folyamatos károgásról majd egyszer.
De vissza az apropóhoz!
A cseh Aero Vodochody repülőgépgyár 2026 októberének elején a bakonyi (hajmáskéri) lőtéren hajtotta végre az új, L–39NG (Skyfox) Drone Hunter konfigurációjának első éles fegyverzeti tesztjeit. ( Érdekes, de erről eddig sem a hazai sajtóban, sem a hazai haditechnikai oldalakon, fórumokon nem találtam részleteket. Alapvetőn én is a czechairforce.com cikkére hagyatkozom. ) A Kecskemétről felszálló prototípusokkal végzett sikeres kísérletek fontos mérföldkövet jelentettek az olcsó, sugárhajtású drónelhárító képesség kialakításában.
A cég immár rendszeresen jár fegyverzeti teszten a Skyfox-szal a Bakonyban:
A három tesztkampány kronológiája a következő:
- 1. alkalom – 2023. február–április (Alapvető keleti fegyverzet): Az Aero Vodochody első alkalommal 2023 februárjában települt Magyarországra (Pápa bázisrepülőtérre) a keleti konfigurációjú gépek fegyverzeti tanúsítása miatt. A három fázisra osztott próbasorozat során a pilóták 230 darab Sz–5 nem irányított rakétát lőttek ki, valamint 42 darab P–50–75 gyakorló bombát és 24 darab OFAB–100–120 bombát oldottak le Hajmáskér felett. Itt elsősorban a Vietnámnak eladott első gépekhez integrált fegyvereket tesztelték.
- 2. alkalom – 2026. február (Nehéz bombák integrációja): 2026. február 16-án egy L–39NG (0475) és egy L–159T2X (6073) repült át Pápára. A hajmáskéri lőtér felett ekkor a keleti fegyver paletta bővítése érdekében a nehezebb, 250–270 kilogrammos OFAB–250–270 bombák leoldását és leválását (szeparációját) tesztelték. Szintén a vietnámi gépek részére tesztelték. Ezek a 250 kg-os bombák már komolyabb pusztításra is képesek.
- 3. alkalom – 2026. október (Drone Hunter konfiguráció): Október 7-én érkezett Magyarországra a két gyári Skyfox prototípus (0475 és 0476) – ezúttal Pápa helyett már Kecskemétre települt. A hajmáskéri lőtér felett végrehajtott 6 bevetés során a drónvadász változathoz szánt 70 mm-es rakéták indítását és azok repülőgépre gyakorolt hatását vizsgálták. Ez a verzió lehet a cég kitörési pontja a jövőben. Ha hatékonynak bizonyul, akár az ukrán háborúban, akkor a cég értéke jelentősen megnő. A cég egyik mélypontján, a Covid körül, történt magyar felvásárlás rövid időn belül sokszorosan megtérülhet!!!
A géphez integrált rakéták, bombák hatékonyságáról egy rövid összefoglalót a frissítésre szoruló adatbázis második részében találtok részleteket.
1. Miért van szükség a „drónvadász” konfigurációra?
- Válasz az új fenyegetésekre: A modernebb, sugárhajtóművel szerelt orosz támadó drónok (például a Geran–4 és Geran–5) már jóval gyorsabbak és magasabban repülnek, mint a légcsavaros elődeik, így a hagyományos légvédelmi eszközökkel nehezebb őket elfogni.
- Költséghatékony platform és kétfős személyzet: Egy drága vadászgép bevetése egy drón ellen nem gazdaságos, a Skyfox viszont olcsón üzemeltethető, és a kétüléses elrendezésnek köszönhetően a pilóta és a hátul ülő fegyver operátor hatékonyan megoszthatja a feladatokat.
2. Fegyverzet: 70 mm-es lézerirányítású rakéták és géppuskák
- Fő fegyverzet: A belga Thales Belgium által gyártott FZ275 LGR típusú, 70 mm-es lézerirányítású rakéta. Nagy előnye, hogy ún. ITAR-free (nem esik az amerikai fegyverexport-korlátozások alá), de a rendszer igény esetén az amerikai Hydra 70 / APKWS II rakétákkal is kompatibilis.
- “Közelségi gyújtó” és biztonság: A rakéta 1,5–7 km-es hatótávolságon belül vethető be, ami megóvja a repülőgépet a megsemmisített drón roncsaitól. A 2026 nyarán bemutatott LGR275 Proxy változat közelségi gyújtóval rendelkezik, így a 150–600 kg-os drónok (Class 1 és 2) megsemmisítéséhez nincs szükség telitalálatra.
- Tűzerő: A kiképzőgépek 2 pilonon 14 darab rakétát, míg a megerősített Light Attack változat 4 pilonon akár 28 rakétát is hordozhat (opcionálisan 12,7 mm-es FN HMP-250 géppuskakonténerekkel kombinálva).
Mit kell tudni ezekről a rakétákról, mely hadseregekben elterjedtek, mennyire hatékonyak drónok ellen?
A 70 mm-es lézerirányítású rakéták ma a világ egyik legfelkapottabb, éles harcban is bizonyított drónelhárító fegyverei, és közvetett módon a Magyar Honvédség is tervezi használni a rakétacsalád alapját.
2.1 FZ275 LGR típusú, 70 mm-es lézerirányítású rakéta
Használja-e ezeket a Magyar Honvédség?
- A Magyar Honvédség Airbus H145M többcélú helikopterei a HForce fegyverrendszer részeként Thales FZ231 12 csöves rakétaindító blokkokkal vannak felszerelve, amelyekből pontosan a belga Thales által gyártott 70 mm-es rakétákat indítják. ( Sajnos ez még csak csak elmélet, mert a gyakorlatban élesi indítást nem láttunk…viszont a kiszivárgott SAFE projektben szerepel egy 70mm-es rakétabeszerzés, többféle verzióban. )
- A különbség (nem irányított vs. lézeres): A magyar helikopterekhez eddig hivatalosan a 70 mm-es rakéták nem irányított (területtűzre szolgáló) változatait tervezték rendszeresíteni. Ugyanakkor a HForce rendszer és a Thales indítóblokkok teljes mértékben kompatibilisek a lézerirányítású FZ275 LGR változattal is, így technikai akadálya nincs annak, hogy a jövőben a magyar H145M-ek vagy a kecskeméti Skyfoxok is megkapják ezeket az rakétákat. Sőt létezik egy továbbfejlesztett FZ606 „okos” rakétaindító blokk is, de erről talán később.
Mennyire elterjedt más hadseregeknél?
A belga Thales FZ275 LGR nem egy kísérleti vagy rétegfegyver: mára a világ egyik legkeresettebb európai precíziós rakétája lett, amelyet több mint egy tucat ország rendszeresített vagy állít éppen hadrendbe.
Míg maga a Thales 70 mm-es rakétarendszer (a nem irányított alapokkal együtt) világszerte több mint 50 ország haderejében van jelen, az irányított FZ275 LGR változatra az utóbbi két-három évben – elsősorban az ukrajnai háború és a drónfenyegetés miatt – robbanásszerűen megnőtt a kereslet.
- Ukrajna (a legnagyobb harctéri felhasználó): Az ukrán haderő nemcsak a földi indítású VAMPIRE légvédelmi rendszerekből lövi őket, hanem mintegy tíz Mi–8-as és Mi–24-es helikopterére is integrálta a rendszert, sőt a Belgiumtól érkező F–16-os vadászgépeinek fő drónvadász fegyvere is ez lett. Ukrajna akkora mennyiséget használ fel belőle, hogy a Thales-szel közös vállalatot alapítottak a helyi gyártásra is.
- Belgium: A gyártó ország légiereje az F–16-os vadászgépeire integrálta (2026 tavaszán éles drónlelövési tesztet is végrehajtottak vele), valamint a szárazföldi és helikopteres egységeinél is használja.
- Németország, Spanyolország és Olaszország: A nyugat-európai hadseregek a harci helikoptereikhez (a német és spanyol Tiger Mk3, az olasz AW249, valamint a német hadsereg által rendelt Airbus H145M flottához) választották az FZ275 LGR rakétát és annak digitális indítóját.
- Lengyelország: A lengyel WB Electronics és AREX vállalatokkal közösen már távirányítású földi fegyvertornyokba (AREX ZMU) is beépítik a lengyel haderő számára drónelhárító és könnyű páncéltörő feladatkörre.
- Dél-Afrika és Szerbia: Dél-Afrika a Rooivalk harci helikopterein (itt tesztelték először élesben még 2015-ben), Szerbia pedig a saját H145M helikopterein rendszeresítette.
- India és a Közel-Kelet: India a Bharat Dynamics vállalaton keresztül licencgyártási megállapodást kötött a Thales-szel a saját könnyű harci helikoptereihez (LCH Prachand, ALH Dhruv), míg több közel-keleti ország a dróntámadások elleni védekezés miatt rendelt belőle nagyobb tételeket – emiatt a belga gyárnak 2026 és 2028 között meg kell háromszoroznia a termelési kapacitását.
Összefoglalva: Az FZ275 LGR az F–16-os vadászgépektől kezdve a H145M és Mi–24 helikoptereken át a földi légvédelmi járművekig rengeteg platformon használnak világszerte.
2.2 Amerikai Hydra 70 / APKWS II rakéták
Hydra 70 és az APKWS II két külön dolog: a Hydra 70 maga a hagyományos, „buta” (nem irányított) rakéta, az APKWS II pedig egy utólag rászerelhető „okosító” vezérlőegység, amely lézerirányításúvá teszi azt.
A folyamat a következőképpen működik a gyakorlatban:
- Hydra 70 (az alaprakéta): Egy évtizedek óta használt, 70 mm-es nem irányított rakéta, amely két fő részből áll: hátul van a rakétamotor (hajtómű), elöl pedig a robbanófej (harci rész). Ha így lövik ki, egyszerűen csak egyenesen repül, amerre a cső néz.
- APKWS II (az átalakító készlet):
A brit–amerikai BAE Systems által fejlesztett középső szekció (mid-body guidance kit). A katonák a raktárban lévő hagyományos Hydra 70 rakétát egyszerűen szétcsavarják középen, és a motor meg a robbanófej közé becsavarják az APKWS II egységet (amelyben az irányító elektronika és a 4 kinyíló szárnyacska végén ülő lézerérzékelők vannak).
Miért találták ki ezt a megoldást?
Az amerikai hadsereg és szövetségesei raktáraiban százezrével álltak a régebbi, olcsó Hydra 70 rakéták. Ahelyett, hogy teljesen új, drága irányított rakétákat gyártottak volna a nulláról, készítettek hozzájuk egy viszonylag olcsó „középdarabot”, amivel a meglévő készleteket percek alatt nagy pontosságú, lézerirányítású fegyverré tudják alakítani. (Ezzel szemben a belga Thales FZ275 LGR nem egy szétcsavarható átalakító készlet, hanem eleve egyben, gyárilag lézerirányításúnak épített rakéta, amelynek az orrában van a keresőfej.)
Mely hadseregek használják?
A Hydra 70 / APKWS II rendszert az Egyesült Államok hadereje és több mint egy tucat szövetséges ország alkalmazza világszerte. A piacnak több mint a fele amerikai lőszert használ.
A rendszer hatalmas népszerűségét jelzi, hogy a gyártó BAE Systems 2026 februárjában már a százezredik irányítóegységet adta át, októberben pedig évi 25–35 ezer darabos gyártási keretszerződést írt alá a Pentagonnal a hazai és nemzetközi igények kielégítésére.
A legfontosabb felhasználók és platformok
- Egyesült Államok: Mind a négy haderőnem (hadsereg, légierő, haditengerészet, tengerészgyalogság) nagy mennyiségben használja. Bevetik az AH–64 Apache, UH–1Y Venom, AH–1Z Viper és MH–60 Seahawk helikopterekről, az A–10, F–16, F/A–18 és AV–8B repülőgépekről, valamint földi járművekre szerelt VAMPIRE és EAGLS légvédelmi rendszerekből.
- Ukrajna: Az egyik legnagyobb harctéri felhasználó. A nyugati szövetségesektől kapott földi VAMPIRE légvédelmi rendszerekről és az F–16-os vadászgépeikről indítva tömegesen vetik be az orosz támadódrónok ellen.
- Európai szövetségesek:
- Csehország: A cseh légierő az amerikai gyártású AH–1Z Viper és UH–1Y Venom harci helikoptereihez rendszeresítette.
- Egyesült Királyság: A brit haderő helikopterein használja, és 2026-ban a Eurofighter Typhoon vadászgépeken is megkezdte a drónelhárító tesztjeit.
- Olaszország: 2026 augusztusában kapott jóváhagyást több mint 5000 darab APKWS II csomag beszerzésére, kifejezetten a Eurofighter Typhoon flottája drónvadász képességének kialakításához.
- Hollandia és Németország: Helikopteres és egyéb légi platformjaikhoz szerezték be a rendszert.
- Közel-Kelet (robbanásszerű bővülés 2026-ban): A térségbeli drónfenyegetés miatt Izrael, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia, Irak és Libanon is a felhasználók között van. (2026-ban Szaúd-Arábia 20 ezer, Izrael, Katar és az Egyesült Arab Emírségek pedig egyenként 10–11 ezer darabos nagyságrendben kapott amerikai exportengedélyt, főként az F–15, F–16 és Eurofighter gépeik drónelhárító felfegyverzéséhez.)
- További országok: Ausztrália (Tiger harci helikoptereken és földi rendszereken), Fülöp-szigetek, Tunézia, Nigéria és Mexikó.
Az amerikai rakéták elterjedtsége okán ezek integrációja szintén döntő jelentőségű lesz a Skyfox nyugati piacszerzésének érdekében. A meglévő készletek hasznosítása révén nekik nem kell új lőszertípust és logisztikai láncot kiépíteniük, ha Skyfoxot vesznek. Egy konfliktusban az egyik gyártó (legyen az a belga Thales vagy az amerikai BAE Systems) kifogy a készletekből – ami Ukrajnában már megtörtént –, a két rendszer közötti átjárhatóság lehetővé teszi, hogy a légierő bármelyik elérhető nyugati 70 mm-es készletből azonnal feltöltse a repülőgépeket.
Összefoglalva – Mi a különbség az amerikai APKWS II és a belga Thales FZ275 LGR között?
Bár mindkettő ugyanolyan indítócsövekből (pl. LAU–131) lőhető ki, és lézerrel megjelölt célpontra vezeti magát, műszakilag eltérő filozófiát követnek:
| Jellemző | Amerikai Hydra 70 + APKWS II (BAE Systems) | Belga Thales FZ275 LGR |
| Kialakítás | Középső átalakító készlet (mid-body kit): A meglévő buta Hydra 70 rakéta hajtóműve és robbanófeje közé csavarják be az irányítóegységet. | Integrált rakéta orr-érzékelővel: A lézeres keresőfej és az elektronika a rakéta orrában foglal helyet, egységes rendszerként. |
| Lézerérzékelők helye | A négy kinyíló vezérsík élébe épített négy külön optikai szenzor (DASALS technológia) figyeli a lézerjelet. | Klasszikus, a rakéta orr-részében elhelyezett félaktív lézeres keresőfej. |
| Hatótávolság | Kb. 1,1 – 11 km (légi indításnál akár 12–15 km). | Kb. 1,5 – 7 km. |
| Költség | Maga az irányító készlet kb. 15–22 ezer dollár (plusz a rakétamotor és a fej ára). | Komplett rakétaként kb. 10–30 ezer dollár között mozog. |
| Exportkorlátozás | ITAR-köteles: Minden egyes eladáshoz és továbbadáshoz amerikai kongresszusi/kormányzati engedély kell. | ITAR-free: Teljesen európai fejlesztés, amerikai engedély nélkül szabadon exportálható. |
2.3 LGR275 Proxy rakéták
Az LGR275 Proxy a belga Thales kifejezetten drónvadászatra kifejlesztett, legújabb generációs 70 mm-es lézerirányítású rakétája, amelyet 2026 júniusában, a párizsi Eurosatory hadiipari kiállításon mutattak be.
A Thales új rakétájának nevében szereplő Proxy jelzés pontosan erre a proximity, azaz közelségi gyújtóra utal.)
A közelségi gyújtó (angolul proximity fuze) egy olyan intelligens érzékelő a rakéta vagy lövedék orrában, amely akkor is felrobbantja a robbanófejet, ha az nem találja el közvetlenül a célpontot, csak elrepül mellette egy előre meghatározott (általában néhány méteres) távolságon belül.
Miért kulcsfontosságú ez a drónok ellen?
- Telitalálat helyett repeszfelhő: Egy viszonylag kisméretű, gyorsan mozgó vagy manőverező drónt egy 70 mm-es rakétával (amelynek az átmérője mindössze 7 centiméter) rendkívül nehéz pontosan „telibe trafálni”. Ha csak egyszerű becsapódási gyújtó lenne a rakétában, és 1-2 méterrel elvétené a drónt, egyszerűen elrepülne mellette, és fel sem robbanna.
- Hogyan működik? A közelségi gyújtó (amely leggyakrabban apró lézeres vagy rádiófrekvenciás távolságmérő szenzorokkal figyeli a környezetét) érzékeli, amikor a rakéta a legközelebb ér a drónhoz, és abban a pillanatban működésbe hozza a robbanófejet. A robbanás több száz nagy sebességű repeszt szór szét, amelyek azonnal szétkaszabolják a drón törzsét, szárnyát vagy hajtóművét.
Míg a korábbi alapváltozatot (FZ275 LGR) elsősorban földi célpontok ellen tervezték, az LGR275 Proxy már egy célzottan légi célok – főként támadó- és felderítődrónok – megsemmisítésére optimalizált fegyver.
Mitől különleges az alapváltozathoz képest?
- LiDAR-alapú közelségi szenzor: A rakéta orr-részébe egy új, lézeres távolságmérő (LiDAR) érzékelőt építettek be. Ez folyamatosan lézerimpulzusokkal tapogatja le a környezetét, és abban a pillanatban robbantja fel a rakétát, amikor az a legközelebb halad el a drón mellett – így akkor is biztos a találat, ha nem történik közvetlen fizikai ütközés.
- Légi célokra szabott repesz-robbanófej: A rakéta új típusú harci részt kapott, amely nem páncéltörésre, hanem arra lett optimalizálva, hogy a levegőben felrobbanva sűrű repeszfelhővel szaggassa szét a drónok szerkezetét.
- Class 1 és Class 2 drónok ellen tervezve: Kifejezetten a 600 kilogramm alatti (például a Shahed/Geran kategóriájú) pilóta nélküli repülőgépek hatékony és gazdaságos lelövésére fejlesztették ki.
- Levegőből és földről is indítható: Nemcsak repülőgépekről (például az L–39 Skyfoxról vagy F–16-osokról) és helikopterekről (például H145M) vethető be, hanem a Thales új, járműre szerelhető földi légvédelmi rendszereiből (pl. RapidStriker) is.
A nagy nemzetközi kereslet (különösen az ukrajnai és közel-keleti drónháború) miatt a Thales Belgium 2026 végén indítja a sorozatgyártás felfuttatását, és 2028-ra megháromszorozza a gyártási kapacitását (évi 20 000 darabra).
LGR275 Proxy integrációja kifejezetten része az Aero Vodochody és a Thales Belgium közös Skyfox Drone Hunter programjának.
A két vállalat 2026 őszén írt alá szándéknyilatkozatot (MoU) a 70 mm-es lézerirányítású rakéták Skyfoxra történő integrálásáról, és a rendszer teljes körű piaci bevezetése épp a Proxy változat sorozatgyártásának felfutásával (2027-ben) esik egybe:
- Kompatibilitás: Mivel az új LGR275 Proxy külső méreteiben, tömegében és indítórendszerében (FZ800 / LAU–131 indítóblokkok) teljesen megegyezik az alapváltozatú FZ275 LGR rakétával, a gép szempontjából nincs szükség újabb hardveres átalakításra.
- Ez teszi igazán hatékonnyá a drónvadászatot: A cseh szakportál is kiemeli, hogy a nagy sebességű, sugárhajtású drónok (mint a Geran–4/5) ellen pont ez a közelségi gyújtós változat adja meg a valódi harcászati fölényt, hiszen a pilótának nem kell hajszálpontosan eltalálnia a mozgó célpontot, elég a közelébe irányítania a rakétát
2.4 Drónok elleni éles bevetések: már bizonyítottak a fronton!
Az ukrajnai háború és a közel-keleti konfliktusok miatt mindkét fegyvert átalakították levegő–levegő és föld–levegő drónvadász szerepkörre, és már éles harci körülmények között is tömegesen használják őket:
- Amerikai F–16-osok és földi rendszerek (APKWS II): Az amerikai légierő F–16-os vadászgépei a Közel-Keleten (CENTCOM) már élesben lőttek le velük húszik által indított támadódrónokat. Emellett az Egyesült Államok a földi indítású VAMPIRE légvédelmi rendszerek keretében százszámra szállított APKWS II rakétákat Ukrajnának, amelyekkel az ukrán katonák sikeresen vadásznak a Shahed/Geran drónokra.
- Ukrán F–16-osok éles találatai (2025 vége – 2026 eleje): Ukrajna a nyugati szövetségesektől kapott F–16-osait is felszerelte APKWS II rakétákkal és célmegjelölő konténerekkel. 2026 februárjában nyilvános harci felvételek is készültek arról, ahogy egy ukrán F–16-os kifejezetten drónvadászatra optimalizált (AGR–20F FALCO szoftveres) APKWS II rakétával semmisít meg a levegőben egy orosz Geran támadódrónt.
- A belga Thales FZ275 LGR bevetése Ukrajnában: A Thales Belgium kifejezetten az ukrán igényekre szabva fejlesztette ki a drónelhárító (repeszhatású, közelségi gyújtós) változatot, amely darabonként kb. 10 000 dollárba kerül (szemben a több százezer vagy millió dolláros légvédelmi rakétákkal). A belga gyártó már szállított indítómodulokat és FZ275 rakétákat az ukrán hadseregnek, amelyek élesben is sikeresen szedik le a Shahed/Geran drónokat – olyannyira beváltak, hogy a gyárnak megháromszorozva, évi 10 000 darabra kellett felfuttatnia a termelést, sőt ukrajnai közös gyártásról is megállapodtak.
2.5 Miért óriási előny az „ITAR-free” minősítés?
A cikkben említett ITAR-free státusz kulcsfontosságú: az amerikai APKWS II exportját és továbbadását Washingtonnak minden egyes alkalommal engedélyeznie kell (és az amerikai hadsereg saját készleteinek feltöltése is elsőbbséget élvez). Ezzel szemben a belga Thales FZ275 LGR teljesen európai fejlesztés és gyártás, így az Aero Vodochody és a vásárló országok amerikai jóváhagyás nélkül, szabadon kereskedhetnek vele, ami óriási versenyelőny a nemzetközi piacon
3. Szenzorika: Radar helyett optika és adatkapcsolat
- SiNAB Phoenix 10 konténer: A célfelderítést és lézeres megjelölést az ausztrál gyártmányú, mindössze 104 kg-os elektrooptikai konténer végzi, amely 280-szoros nagyításra képes kamerával és lézeres távmérővel/megjelölővel van felszerelve. A rendszer önálló tápellátással rendelkezik, vezeték nélkül (WiFi/MANET) kapcsolódik a hátsó ülésben lévő operátor 8 colos tabletjéhez, így nem igényel komoly átalakítást a gépen.
- Miért nincs radar? Költség- és helytakarékossági okokból nincs beépített radar, ráadásul a frontvonalon egy aktív radar azonnal elárulná a könnyű gépet. Ehelyett a Skyfox adatlinken (Link-16, Starlink/Starshield) keresztül kapja a céladatokat földi radaroktól vagy AWACS gépektől.
4. A magyarországi tesztek részletei (2026. október)
- Helyszín és bázis: A két gyári prototípus (0475 és 0476) október 7-én repült át Magyarországra. A korábbi pápai bázis helyett ezúttal Kecskemétről üzemeltek (kihasználva a Magyar Honvédség Skyfox-infrastruktúráját, illetve mert Pápán épp a HTIC 2026 gyakorlat zajlott).
- A kísérletek menete: Összesen 6 bevetést repültek a hajmáskéri lőtér felett. A 0475-ös gép LAU-131A/A blokkokból indított gyakorló (inert) fejjel szerelt, nem irányított 70 mm-es rakétákat (FZ90 hajtóművel), miközben a 0476-os kísérőgépből és a szárnyra szerelt kamerákkal rögzítették, hogyan hat a rakéták hajtóművének lángcsóvája a sárkányszerkezetre, a hajtóműre és a szenzorokra.
5. Mikor lesz kész?
A papírmunka lezárása után a Drone Hunter csomag várhatóan 2027 első–harmadik negyedévében válik elérhetővé a megrendelők számára (nem hivatalos források szerint Ukrajna lehet az egyik fő érdeklődő)
6. A fő kérdés, mennyire lehet hatékony a Geran drónok ellen??
Elméletben és a harcászati paraméterek alapján az L–39 Skyfox Drone Hunter kifejezetten hatékony és költségarányos válasz lehet a sugárhajtású Geran drónok ellen, de a gyakorlati éles bevetése még hátravan.
A típus pont arra a „képességbeli résre” épít, amelyet a legújabb, sugárhajtóműves orosz támadódrónok (a Geran–4 és a Geran–5) nyitottak meg a légvédelemben.
6.1 Miért jelentenek problémát az új Geran drónok?
A hagyományos, légcsavaros Geran–2 (Shahed) drónok 180 km/h körüli sebességgel és alacsonyan repültek, így a földi géppuskás mobil csoportok vagy a lassú elfogódrónok könnyen lelőtték őket. Ezzel szemben az új generáció teljesen más kategóriát képvisel:
- Sebesség és magasság: A sugárhajtású Geran–4 450–500 km/h-val (4–5 km magasan), míg a 2026 augusztusában bevetett Geran–5 akár 600 km/h-s sebességgel és 6000 méteres magasságban repül.
- A védelem nehézségei: Ezt a tempót a földi légvédelmi tüzérség és a legtöbb elfogódrón már nem tudja lekövetni. A szuperszonikus vadászgépek (pl. F–16, Gripen) viszont túl gyorsak, túl drágák, és a rakétáik sokszor többe kerülnek, mint maga a kb. 115 ezer dolláros drón.
6.2 Miben erős a Skyfox ezekkel szemben?
A CZDEFENCE és a szakmai elemzések alapján a Skyfox pontosan a 150–600 km/h sebességtartományban, akár 8000 méterig mozgó célpontokra lett optimalizálva:
- Ideális sebességtartomány: A Skyfox kb. 750–900 km/h-s csúcssebességével kényelmesen utoléri a 600 km/h-val száguldó Geran–5-öst, ugyanakkor képes annyira lelassítani, hogy stabil lőpozíciót vegyen fel anélkül, hogy „átesne” a célon.
- Hosszú őrjáratozási idő: Míg a kisebb elfogódrónoknak csak néhány percük van a cél elfogására, a Skyfox több órán át képes a levegőben járőrözni, így folyamatos légi fedezetet adhat.
- Többszörös tűzerő egy bevetésen: Egyetlen bevetés alatt 14 (a Light Attack verziónál 28) lézerirányítású Thales FZ275 LGR rakétát vihet magával, amelyek közelségi gyújtós (Proxy) változata akkor is megsemmisíti a drónt, ha csak a közelében robban fel. Ezzel egyetlen repülés alatt egy kisebb drónrajt is felszámolhat.
- Gazdaságosság: Egy 70 mm-es lézeres rakéta ára töredéke a hagyományos légiharc-rakétáknak, a gép óradíja pedig nagyjából tizede egy vadászgépének.
6.3 Mik a korlátai és kockázatai?
A Czech Air Force és az Aerospace Global News beszámolói több fontos korlátra is felhívják a figyelmet:
- Külső radarfüggőség: Mivel a Skyfoxnak nincs saját fedélzeti radarja, teljes mértékben a földi radaroktól vagy légtérellenőrző gépektől (AWACS) érkező adatlinkes célmegjelölésre van utalva, hogy megtalálja a célpontot az égen. Ha az adatkapcsolatot zavarják, a pilótának és az operátornak jóval nehezebb dolga van.
- Látási viszonyok és védettség: A végső rávezetést végző SiNAB Phoenix 10 elektrooptikai konténer hőkamerás (infravörös) csatornája ugyan éjszaka és rosszabb időben is lát, de sűrű felhőzetben vagy extrém időjárásban az optikai és lézeres rávezetés hatékonysága csökkenhet. Emellett a gép nem rendelkezik komoly önvédelmi rendszerekkel, így kizárólag a hátország légterének védelmére alkalmas, a frontvonal közelébe (ellenséges légvédelem hatósugarába) nem küldhető.
- Még nem bizonyított élesben: A rendszer még fejlesztési és tanúsítási fázisban van (2027-ben állhat hadrendbe), így éles harci körülmények között – például elektronikai zavarás és tömeges, csalikkal kombinált dróntámadások közepette – még nem vizsgázott. (Épp ezért kiemelt hír, hogy 2026 novemberében már tárgyalások zajlanak arról, hogy Csehország 16 darab Skyfoxot szállítson Ukrajnának kifejezetten erre a feladatra.)
7. Jövőbeli, lehetséges Keleti Drone Hunter változat?
A „keleti” konfigurációjú L–39 Skyfox (NG.A1) esetében a nyugati 70 mm-es rakéták legközvetlenebb keleti megfelelője az 57 mm-es (Sz–5) vagy a 80 mm-es (Sz–8) nem irányított rakéták lézervezérlésűre alakított változata – mint például az orosz Sz–8L –, vagy egy kínai fejlesztésű 70–90 mm-es irányított rakéta integrációja lenne.
A keleti konfigurációjú gépeket (így a vietnámiakat is) kifejezetten arra tervezték, hogy a meglévő szovjet/orosz eredetű lőszerkészleteiket és felfüggesztőiket (például az UB–16–57 blokkokat) használhassák.
Milyen rakétái vannak Vietnámnak?
Vietnám légiereje elsősorban két hagyományos keleti (szovjet/orosz) rakétacsaláddal – az 57 mm-es Sz–5-tel és a 80 mm-es Sz–8-cal – rendelkezik, emellett elindult náluk egy hazai fejlesztés is az Sz–8 lézeres „felokosítására”.
- 57 mm-es Sz–5 (nem irányított): Ezt a régebbi típust (UB–16 és UB–32 blokkokból indítva) használják a Mi–8/17 helikoptereiken és a Szu–22 vadászbombázóikon. Pontosan ehhez a készlethez alkalmazkodott az Aero Vodochody, amikor a vietnámi L–39NG.A1 gépekre integrálta az UB–16–57 blokkokat (és Hajmáskéren le is tesztelte őket 2023-ban).
- 80 mm-es Sz–8 (nem irányított): A modernebb Szu–30MK2 vadászgépeik és a Mi–24 helikoptereik fő nem irányított rakétája (B–8M1 blokkokból indítva). Ebből Vietnámnak hatalmas tartalékai vannak, és a hazai hadiipar (Z111 / Z113 gyárak) már a helyi gyártását és felújítását is megoldotta.
- Hazai fejlesztésű „okos” Sz–8 tervek: A vietnámi hadsereg és a védelmi ipar már korábban napirendre tűzte, hogy az amerikai APKWS II mintájára egy helyi fejlesztésű lézeres irányító készlettel lássák el a meglévő 80 mm-es Sz–8 rakétáikat (emellett 2024-ben saját gyártású, közelségi gyújtós, földi indítású 70 mm-es rakétarendszert is bemutattak).
- (Érdekesség: A vietnámi háborúból visszamaradt, régi amerikai 70 mm-es Hydra/FFAR készleteik mára kiöregedtek, új nyugati lézeres rakétáik viszont eddig nem voltak.)
Három irány jöhetne szóba egy keleti „Drone Hunter” csomaghoz:
7.1. Lézerirányítású 80 mm-es (Sz–8) rakéták – a legközvetlenebb megfelelő
A nyugati Hydra 70 és FZ275 LGR közvetlen orosz/szovjet megfelelője a 80 mm-es Sz–8 nem irányított rakétacsalád (amelyből Vietnámban is hatalmas készletek állnak rendelkezésre a Szu–22 és Szu–30 gépekhez, valamint a Mi–8/Mi–24 helikopterekhez).
- Az orosz példa (Sz–8L): Oroszország már kifejlesztette az Sz–8L (Korrektirujemaja) változatot, amely pontosan ugyanazt a koncepciót követi, mint az amerikai APKWS II: a hagyományos Sz–8 rakétára félaktív lézeres keresőfejet és kinyíló vezérsíkokat szereltek, így akár 6 kilométeres távolságból is képes eltalálni lassabb légi célokat és drónokat.
- Miért lenne ideális Vietnámnak? Ha az Aero Vodochody integrálná az Sz–8-as blokkokat (B–8M1) és azok irányított változatait, Vietnám a meglévő raktárkészleteire támaszkodhatna nyugati lőszerimport nélkül.
7.2. Az 57 mm-es Sz–5 rakéták „felokosítása” (helyi vietnámi ipari együttműködéssel)
Az L–39NG.A1 keleti verzióját már eleve tesztelték és tanúsították az UB–16–57 blokkokból indított 57 mm-es Sz–5K rakétákkal.
- Helyi fejlesztés (Viettel): Vietnám védelmi ipara (különösen az állami Viettel Aerospace) az elmúlt években komoly eredményeket ért el a saját drónok, radarok és irányított rakéták fejlesztésében. Egy olyan utólagos lézeres irányító készlet kifejlesztése az 57 mm-es Sz–5 rakétákhoz – vagy a saját gyártású 70 mm-es/80 mm-es rakétáikhoz –, amely közelségi gyújtóval rendelkezik, lehetővé tenné, hogy Vietnám saját gyártású lőszerrel lássa el a Skyfoxokat.
- Közelségi gyújtós nem irányított rakéták (Sz–5MO / Sz–8KOM): Még irányítófej nélkül is hatékony lehet egy olyan, programozható közelségi gyújtóval szerelt repeszromboló változat, amelyet a fedélzeti számítógép a lézeres távmérő adatai alapján pontosan a drón mellett robbant fel (hasonlóan a légvédelmi gépágyúk programozható lőszereihez).
7.3. Miért jelenthet politikai és gyakorlati akadályt mindez?
Bár műszakilag a keleti fegyverzet integrációja teljesen logikus lenne, két komoly akadályba ütközik:
- Szankciók és ellátási lánc: A cseh Aero Vodochody európai (NATO/EU) cégként szankciók miatt nem vásárolhat és nem integrálhat új fejlesztésű orosz irányított fegyvereket (mint például az Sz–8L-t) a gépeire.
- A „hibrid” megoldás előnye: Éppen ezért a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy még a keleti műszerezettségű (NG.A1) gépekhez is a belga Thales FZ275 LGR rakétát ajánlja a gyártó. Mivel a Thales rakétája ITAR-free (nem esik amerikai exportkorlátozás alá), és a célmegjelölő konténer (SiNAB Phoenix 10) önálló, vezeték nélküli rendszerként bármilyen pilonra feltehető, Vietnám akár a keleti pilótafülkével szerelt Skyfoxaira is minden politikai vagy műszaki akadály nélkül felfüggesztheti a belga drónvadász csomagot.
Mit léphet Vietnám?
Ha Vietnám a jövőben drónelhárító képességet is szeretne a 12 darab L–39NG.A1 gépére (például a dél-kínai-tengeri légtérvédelemhez), két út áll előtte: vagy megveszi a kész, azonnal hadrendbe állítható belga Thales FZ275 LGR csomagot (amely ITAR-free, így az amerikaiak sem tudják blokkolni az eladását Vietnámnak), vagy a saját védelmi ipara (Viettel / Z113) házon belül integrálja a saját fejlesztésű irányított rakétáit a már meglévő UB–16-os pilonokra.
